[ Pobierz całość w formacie PDF ]
halmozott föl, kibocsássa a következQ lökést.}
Láttuk, hogy mind az érzékelést, mind a tevékenységet az energia kuszaság felé sodródása idézi elQ,
ami rontja a világegyetem energiájának minQségét. KörnyezetünkbQl az evéssel jó minQségq
energiát veszünk magunkhoz; ennek a jó minQségq energiának sejtjeinkbe való szétáramlásával
regeneráljuk testünket, így újra leértékelQdésre kész energiához jutottunk, ami az érzékelés,
tevékenység vagy elképzelés újabb lehetQségét teremtette meg. Minden cselekedet romlás, és
minden regeneráció újabb romlás lehetQségét teremti meg.
Legmélyebb szinten az elhatározás sem más, mint atomok átrendezQdése az agy sok-sok sejtjében.
Ezen változásoknak ugyanaz szolgál alapjául, mint bármely más folyamatnak. Az atomok nem
mozogni akarnak, hanem keresgélnek, ha erre kapnak lehetQséget, ami persze kockázattal jár; az
atomok csapdába eshetnek, és energiájuk szétszóródhat a nagyvilágba. A sejtekben és kapcsolataik
jellegében bekövetkezQ minden változást a káoszra való eme természetes hajlam idéz elQ. Hogy ez
az ok nélküli, céltalan, értelmetlen tevékenység válik a világ okává és céljává, hogy ez a világban
értelmet is létrehoz, az mind a szervezQdés bonyolultságának köszönhetQ. Miként atomok mozgása
hangolja össze a szimfóniákat, úgy támad tudatosság a zqrzavarból.
Az agy hajlandósága alapján hozunk döntéseket. Sejtjeinek készenléti állapotán múlik, hogy a
cselekvés nevében miként bukkan világra a káosz. Egy egyedüli sejt állapotában bekövetkezett
változás folyományai a vele érintkezQ sejtek már meglévQ állapotától függenek. Amíg sejtjeink
élnek, egész személyes történetünk a káosz kibontakozásának útja. Hogy a sejtek az agy
tevékenységét éppen a megfelelQ sejtekbe, nem pedig máshova kapcsolják, a zqrzavar által táplált
bonyolult szervezet egységesítQdésének az eredménye.
{Mikroszkopikus szinten a tanulási folyamat megértéséhez azt kell vizsgálni, hogy az agy saját
tevékenysége miként módosítja az agy szinapszisait.28 Az alapvetQ folyamatok világra jöttének
tevékenységek és érzelmek segítségével leírt folyamatát számos helyen megtalálhatjuk.29'32'33 Az
érdeklQdQk elolvashatják a kopoltyú-visszahúzódás mqködésében szerepet játszó kis
idegsejtcsoportok részletes elemzését és a velük végzett kísérleteket (csupán azért említem ezt, mert
ezt alaposan tanulmányozták).34 Az efféle (csigán végzett) munkának megvan az a különlegessége,
hogy olyan egyszerq a vizsgált idegrendszer, hogy egy számítógép alkotórészeihez hasonlóan
kiemelhetQ, és úgy tudjuk tanulmányozni az egyes elemeket és kapcsolási rajzukat, mint egy
kapcsolókból és huzalokból álló tetszQleges hálózatot.}
A reakciókkal átvitt genetikus adatrendszer, az öröklés jelöli ki az agy szerkezetét, az írja elQ a
sejtek közt lévQ kapcsolók mintáját. A hálózatot a tapasztalat, a hatásra választ adó reakciók életen
át tartó sorozat ezután szüntelenül módosítja, fejleszti. Az életkor okozza a sejtek halálát, így az
összetett finomság elvesztését. A szenilitás az áramkörök szervezésének bonyolultságában
bekövetkezQ hanyatlás; emiatt az agy képtelenné válik arra, hogy az alapvetQ zqrzavart továbbra is
csillogó egésszé hangolja össze.
{Mintegy 1011 neuronnal indulunk (körülbelül 10 éves korunkban). Elhalásuk (ami azt jelenti, hogy
valami miatt nem reagálnak többé) után ezek nem újulnak meg. Állítólag minden korty whisky az
aznap esedékes ötvenezer idegsejten kívül további ötezret pusztít el.}
Bonyolultságunk mindaddig fenntartható, amíg a külvilágban eredményesen vadászunk jó
minQségq, szét nem szórt energiára, és annak egy részét a megfelelQ helyre juttatva idQrQl idQre
regenerálni tudjuk sejtjeinket. Rideg, de Qszinte magyarázat, hogy az élet nem más, mint harc.
Olyan harc, amelyet végsQ soron nem cél, hanem széthullás vezérel. Ennek során gyenge minQségq
energiát ürítünk környezetünkbe, belQle pedig jó minQségq energiát gyqjtünk magunkba. Bizonyos
értelemben elrontjuk a külsQ világot, hogy rendben tarthassuk belsQ világunkat. A fejlQdés során a
szétszóródás összefonódott jelenségköre alakult ki: a tápláléklánc. Az ember megeszi a marhát, a
marha füvet legel, a fq falja a hegyet és fogyasztja a Napot. E mögött pedig egyáltalán nem kell
rejtett célt keresnünk, hiszen csak energia foszlik szét, és ez a szétfoszlás véletlenül éppen
elefántokat és lenyqgözQ gondolatokat hoz napvilágra.
Végül még egy megjegyzést szeretnék tenni. Az agy azzal az egyedülálló tulajdonsággal
rendelkezik, hogy bizonyos mértékig maga dönt a külsQ hatásra adott válaszreakcióról.
Kétségbeesve vagy mártírhajlamtól vezérelve választhat olyan utat is, amely saját
megsemmisülésére vezet. De úgy is élhet lehetQségeivel, hogy a megértés vagy teremtés útján
bontakoztatja ki képességeit. Ezek a hajlamok az agy állapotától függenek, a gondolat vagy hajlam
tetté válásának pillanatában mutatott vegyi összetételétQl. A szabad akarat mindössze az elhatározás
képessége, és az elhatározás képessége nem más, mint a szabadságra válaszoló atomok
egybehangolt elmozdulása. Ehhez - bolyongásai során - felhalmozódhatott a kellQ energia, de ez az
energia természetesen és véletlenszerqen majd el is szökik, új elrendezésben dermesztve foglyul az
atomokat. VégsQ soron a szabad akarat is romlás.
Második tájékozódási pont
Láttuk, hogy minden változás oka az energia természetes szétszóródása, önkéntes összeomlás a
zqrzavarba. A világ gazdagsága, benne a tárgyak és mqtárgyak, vélemények és elméletek
kibontakozása nyomon követhetQ addig a szintig, ahol már csupán a szétszóródás lépései követik
egymást. A teremtés során valahol idQlegesen enyhülhet a zqrzavar, de minden enyhülést a káosz
máshol felélénkülQ vihara tesz lehetQvé. Minden változás, a változás minden formája elemi
kölcsönhatások bonyolult hálója. Az okos vélemények és nagyszerq tettek mélyén nem rejtQzik
semmi más magyarázat, mint atomok és részecskék ütközése. A világ megértése a természetest és
[ Pobierz całość w formacie PDF ]